A szlovák belügyminisztérium tegnap kiadott közleménye szerint Gubík László már nem szlovák állampolgár. Ennek kapcsán adott interjút a rEHAb online-nak Gubík László, az MKP lévai elnöke, a Via Nova ifjúsági szervezet alelnöke. Gubíkék szeptember elsején Révkomáromban – a szlovák alkotmány elfogadásának 19. évfordulóján – szimpátiatüntetést szerveznek az alkotmányosság és a kettős állampolgárság intézménye mellett.
- Friss hír: a szlovák belügyminisztérium magyar nemzetiségű szóvivője tegnap jelentette be, hogy a szlovák Belügyminisztérium álláspontja szerint az esküd letétele napján elveszítetted szlovák állampolgárságod. Hogy kommentálod a történéseket?
- A szlovák alkotmány 5. cikk (2) bekezdése leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki nem fosztható meg állampolgárságától, ennek megfelelően továbbra is szlovák állampolgárnak tekintem magam, és önként szlovák állampolgárságomról nem vagyok hajlandó lemondani.
- Mi volt az oka annak, hogy felvállaltad a magyar állampolgárságod?
- Fölépítettem a közleményemben egy öt pontos érvrendszert. Személyes és jogi indokok motiváltak. A személyes indokok között említeném, hogy felmenőim magyar állampolgárok voltak, akiket a benesi vészterhes években akaratuk ellenére megfosztottak magyar állampolgárságuktól, ily módon az én tettem az ő kiállásukhoz képest csekélység, és ezért ez erkölcsi elégtétel a családomnak. Ami a jogi indokokat illeti, egyrészt közjogilag is tartozni akartam a magyar nemzethez, melyhez kulturálisan kapcsolódom, másrészt a szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben is kimondja, hogy senkit nem lehet megfosztani akaratán kívül szlovák állampolgárságától.
- Hogy viszonyult a családod a bejelentéshez?
- Valamilyen szinten én is próbáltam őket megóvni a lelki tehertől, hiszen tudtam, hogy milyen következményekkel járhat, és ezt egy szülő másként éli meg. Éppen ezért édesanyám csak a közlemény nyilvánosságra hozatala napján értesült a történésekről. Szüleim óvnak, féltenek, de támogatnak döntésemben.
-Tetteddel arra akarod buzdítani a felvidéki magyarokat, hogy hozzád hasonlóan vállalják fel magyar állampolgárságukat? Ez akár káros következménnyel is járhat, hiszen a felvidéki magyarok tömegesen veszíthetik el szlovák állampolgárságukat, így az MKP is szavazatokat veszíthet...
-Felelősségem teljes tudatában és a jelenlegi szlovák politikai állapotok ismeretében nem kívánhatom, hogy kövessék példámat, és nem buzdíthatom erre a felvidéki magyarokat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a választójog elvesztésével járna a szlovák állampolgárság elvesztése. Vallom azonban, hogy a magyar nemzettel való azonosulás és egyesülés eme módja a követendő irány a felvidéki magyar közösség és a Kárpát-medence magyar közösségeinek jövője szempontjából.
- Egyetemi tanulmányaidat az ELTE ÁJK-án végezted. Tervezed, hogy ezt követően Magyarországon telepedj le, vagy szlovák állampolgárságod elvesztése esetén is a Felvidéken szeretnél maradni?
- Mivel Budapesten végzem a jogi tanulmányaimat, ezért nem zárható ki, hogy a későbbiekben akár Magyarországon is dolgozhatom a szakmában, de mindenképp olyan területen fogok elhelyezkedni, mely nem zárja ki, hogy a felvidéki magyar közösség érdekében folytassam közéleti tevékenységem. Közép- és hosszútávon azonban mindenképpen a Felvidéken képzelem el a jövőmet.
- Hogy viszonyult a pártod a döntéshez?
- Berényi Józsefet nem sokkal a bejelentés előtt tájékoztattam, éppen ezért ebből is látszik, hogy nem pártakció volt, hanem egyéni meggyőződésből cselekedtem. A Magyar Koalíció Pártja egyébként erkölcsi és jogi támogatásáról biztosított.
- Volt-e negatív visszhangja a bejelentésnek?
- Szinte kizárólag támogató, bátorító üzeneteket kaptam, és rengeteg szimpátianyilvánítás érkezett főleg az első napokban, ami jól esett és őszintén szólva meg is lepődtem ezen. A szlovák riporterek és újságírók, akik megkerestek, véleményem szerint arra számítottak, hogy egy radikális felvidéki magyar fiatal lesz az interjúalanyuk, ennek ellenére az észérvek és a higgadt válaszok hatására talán ők is belátták a jogi helyzet abszurditását. Azokra a rosszindulatú véleményekre, melyek karrierépítő szándékot vélnek felfedezni tettem mögött, csak azt tudom válaszolni, hogy e cselekedettel elveszíthetem eddig meglévő pártbeli és közéleti tisztségeimet.
- Kész vagy bírósághoz fordulni az igazad érdekében, illetve végső esetben akár az Emberi Jogok Európai Bírósága elé is vinnéd az ügyet?
- Természetesen. Az ügy három módon oldható meg: az egyik a politikai, ahol a civil társadalom támogatásával azt kívánjuk elérni, hogy a szlovák-magyar vegyespárt szerezzen érvényt a kormányprogramban foglalt ígéretének, mely szerint eltörlik ezt az abszurd és alkotmányellenes törvénymódosítást. A másik a jogi út, amelyen kész vagyok egészen az Alkotmánybíróságig elmenni, és bízom benne, hogy a taláros testület tiszteletben tartja szlovák alkotmány rendelkezéseit és a jogállamiság elveinek megfelelően jár el. Harmadik lehetőségként kész vagyok az európai bírói fórumok előtt érvényt szerezni jogaimnak és győzelemre vinni az ügyet.
- Utolsó kérdésként: mi a véleményed arról, hogy a szlovák államelnök lefasisztázta Esterházy Jánost?
- Mélységes felháborodást keltett bennem a szlovák államfő kijelentése, ugyanis, aki ismeri a történelmet, az pontosan tudja, hogy Esterházy János életpályája mind erkölcsi, mind politikai szempontból követendő példa mindenki számára. Ő volt az egyetlen képviselő a Tiso-féle klérofasiszta bábállam parlamentjében, aki a zsidók koncentrációs táborba történő deportálása ellen szavazott, és köztudomású, hogy Esterházy menekültek százainak nyújtott menedéket birtokán, aminek köszönhetően sokan így vészelték át a második világháború borzalmait.