Újságírói bravúrokkal összefabrikált, hivatkozásokban és referenciákban szegény művét tegnap mutatta be Brüsszelben Lendvai Paul.

Magas vérnyomású, magyar történelem iránt érzékeny, a magyar helyzettel tisztában levő és a napi politikát nyomon követőknek nyugtatókkal, orvos jelenlétében sem ajánlott.

A bemutatón megjelenő érdeklődők első kézből tapasztalhatták meg, hogy Lendvai Paul úr semmilyen kritikára nem kíváncsi, hogy nincs tisztában a határon túl élő magyarok sorsával, agresszív és indulatos, és hogy 60 év alatti kérdésfeltevők felvetéseit válaszra sem méltatja, főleg ha azok olyan régi időkre irányulnak, mint a magyar "ügynökidők". Öröm volt nézni, ahogy az MSZP-s politikusok tudatlanságukról és olvasatlanságukról számot adva sorra dedikáltatták a könyvet a tanári diplomájából magát történész professzori rangra publikáló Lendvai úrral. A könyv mélyrehatóbb átböngészése után talán a szocialista anyapárt európai delegáltjai nem tapsolnak az első sorban a könyvbemutatón, minthogy az iromány nagy részében Lendvai Paul őket kritizálja.

Az író indulatoktól telve csapott pulpitusára a bemutatón, minthogy nyomatékkal kifejezze, nem áll szándékában elvesztett magyar állampolgárságát az új kormány által megnyitott lehetőségek útján újra kérvényezni, valamint dagasztotta keblét büszkén osztrák állampolgársága miatt. Azt hiszem a magyarok 2/3-a nevében mondhatom, mi arra vagyunk büszkék, hogy Lendvai úr nem vallja magát magyarnak. 

Molnár Fanni Eszter írása