„Tisztelt Alkotmányos Bíróság!

Hajléktalanként fordulok a tisztel alkotmánybírósághoz, hogy alkotmányos jogaim figyelmen kívül hagyásai miatt visszamenőleg a magyar társadalmat semmisítse meg, mely gonosz módon magából kivetett és kivetve tart.

Illetékesen az tisztelt jogász urakhoz fordulásomat arra alapozom, hogy elpanaszolom a magyar társadalom 2005-re visszamenőleg minden alkotmányos jogomban megsértett. A társadalom élethez való jogomat semmibe vette, emberi méltóságomhoz való jogom ellenére a tisztelt Alkotmányos urak is láthatják, ha meglátogatnak egyszer, hogy a társadalom hagyta, hogy saját piszkomban fetrengjek. Járandóságomat az egészséges környezetre főleg számon kívánom kérni mindenkin, mert alkotmányellenesen egészségtelenül tartanak és jogomat a jobb és szebb környezethez a mai napig nem támogatják. Munkához való jogom legnagyobb sérelme, hogy nekem munkát senki nem ad, pedig hallottam, hogy abban a fő papírosban le lett írva, hogy nekem a munka jár. A szociális biztonságomat a Jankón, meg annak fiatal haverján kívül senki nem biztosítja. A szociális intézmények rendszerét nem áll módomban látogatni, mert nehezemre esik annyit elmászkálnom, de felháborít, hogy a szociálisan érzéketlen társadalom nem lát el másmilyen módon.  A kulturális jogomban korlátozottságom miatt szintén nem tesz semmit a társadalom és nem biztosítja, hogy színházba bejárjak, pedig én szívesen bemennék. Tisztelt Alkotmányőrző nagyurak, legyenek kedvesek részemre megállapítani tehát a magyar társadalom alkotmányellenességét és őket 2005-re visszamenő hatállyal megszüntetni,  mivel azóta vagyok köreikben kirekesztődve. Utólagosan megemlíteném, hogy a tulajdonhoz fűződő jogomat nem kívánom panaszomban felhozakodni, minthogy tulajdonom nincsen és úgy hallottam mostanában, hogy ahhoz Önök nem is nagyon értenek.”

Molnár Fanni Eszter írása