Jelentése: az információk elküldése egy későbbi időpontban. Vagyis az információk magkapása egy későbbi időpontban. Vagyis az információk késése. Így is, úgy is késést jelent. Lekésve a jelenről. Sero venientibuss osso, vagyis a későn jövőknek csak csont jut. Ez van.
Fölösleges lenne mély lélegzetvételű elemzést készítésébe belefogni az információk áramlásáról; lehetne, de nem ez a cél. Felgyorsult világunk nem teszi lehetővé, hogy mindig, mindenki, minden hírrel tisztában legyen. Egy kulturális értékektől mentes szappan-dráma hősnőjének szájából idézve: „Ez lehetetlen, túl sok hír van. És a legrosszabb, hogy folyton változnak. Ha minden megállna, csak legalább egy napra, talán akkor fel tudnék zárkózni.”
De meg kell próbálni. Néhány hét elmúltával külföldi világomban, hazai, kabátban didergő forrásokból értesültem, hogy a magyar időjárási viszonyok sokszínűségének hidegebbik véglete uralkodik a térségben, okkupálva az országot hetekre. A beszélgetés utáni 4 és fél óra egy ártatlannak hitt időjárás előrejelzéssel kezdődött az OMSZ honlapján. Aztán a lavina elindult, hír hírbe kapcsolódott és a végén Index, Magyar Nemzet Online, Népszabadság Online, HírTv online és még sorolhatnám. Mindent átvizsgálva, elolvasva, tanulmányozva, eltöprengve. Kész. Képben voltam.
Napok teltek el, nem volt idő a gép előtt ülni, a fenti rutint végigvinni. Megint lemaradtam.
A megoldás gyors, tömör, széleskörű, informatív volt. S bár sok médium küzd, hogy mindezeknek megfeleljen, ez esetben ez nemes egyszerűséggel a tv-t jelentette. A világhálón keresztül a Híradók megtekintése csak annyit igényel, hogy az ember elhatározza és véghezvigye. Persze a hírek két-három nappal korábbiak, és ha előző esti híradóból, amire az ember ráakad, leginkább két nappal korábbi hírekről értesül.
Jött hát a késleltetett adás. Avagy a „delay transmission”, hogy megadja azt a környezetet, ami másoknak otthon megadatik, háttérben a mindig duruzsoló tv-vel. Már csak egy órás késésben voltam mindentől. A tv-k és online tv műsorok nagy hátránya azonban, amelyet még nem sikerült maradéktanul kiküszöbölnie egyik nagyobb gyártó cégnek sem, hogy élvezetéhez mindig előtte kell ülni. De ha nem akartam lekésni a híreket, életenergiát pazarló és valós élményeket elmulasztó, otthontespedő couch-potatová „avanzsáltam” magam.
Unalomig hallgatott késleltetett adások után újság kellett. Lehet valami ebben a „szó elszáll, az írás megmarad” dologban. Rengeteg előnye a nyomtatott sajtónknak, hogy táskában vihető, bárhol olvasható, felcsapható, gyűrhető, vágható, megosztható, elrakható és eldobható. Tele rég látott magyar betűkkel. Naiv gondolat volt belátom. Sajnos Hollandia nem international that much! Más, mint német és angol nyelvű újságokból azonban mindig volt és van választék. A „Zeit” című német lapban „und morgen ein König” címmel Orbán Viktor 100 napjának elemzésére bukkantam. Jobban mondva, azt hittem. De tévednem kellett. Bár a címhez hű halovány felvezető kötelezően becsalogatja a tapasztalatlan olvasót a cikk velejébe, gyors váltással olyan információkról értesülhet a cikkíró által melyekről álmodni sem mert. Eddig nem tudtam, hogy Kéri László külső tulajdonságai befolyásolták a kormányzást, illetve hogy Sólyom Lászlót két Orbán-törvényt aláírásának elmulasztása miatt nem választották újra, valamint, hogy megszűnt a „rule of law” környezet kedves hazámban és Halmai Gábor nemsokára elhagyja az országot Orbán Viktorral lévő nézeteltérései miatt. (!) És nekem nem szólt senki, hogy Orbán Viktor újra bevezeti a monarchiát az új alkotmányon keresztül. Hiába, Magyarország sokszínű, a média kétarcú, és ezzel együtt a külföldi lapok körében még mindig Eszterházy Péter, Nádas Péter és Konrád György véleménye a „menő” és népszerű.
Itt abba is hagytam az idegen nyelvű sajtó kurkászását. Talán egyszer születhet egy cikk a külföldi médiában megjelenő „Magyarország kettőről, ahogy Ők látják”, de a cikkírónak előre javasolnék egy kiadós alvást, kamillateát, és pár doboz Valeriana-t.
A sok zsákutca után az internettel, mely ez esetben jött, látott és megbukott; az online tv-vel, és a beszerezhetetlen magyar nyomtatott sajtóval, ami ugyan olvasható online változatban, és ami után leginkább a szívem fájdul, tanácstalanul töprengtem mi is az, ami naprakésszé tesz otthon.
Aztán jött a válasz, ami olyan egyszerű, hogy a fenti sorokat teljes egészében húzza keresztbe és lényegteleníti el: az emberek. A társaság, a benyomások, a vélemények, a viták. Nem várhatja el senki, hogy minden megmaradjon a fejében, vagy egyáltalán, hogy mindenről maga szerezzen tudomást. Felbecsülhetetlen mennyiségű információt nyerünk másoktól, a környezetből, abból hogy egyszerűen benne élünk a hírekben. Hát ekkora jelentősége van a közösségnek. Mint mikor nem is tudja valaki, hogy használsz egy izmot valamilyen mozdulathoz, amíg izomláz nem gyötri. Észrevétlen táplálékai és fogyasztói vagyunk egymásnak egy közösségben. Építjük egymást, úgy hogy talán észre sem vesszük. Tanulság ennyi tehát, közösség kell. Tanács, hogy szerezz egyet, kettőt, százat, ha még nincs. Oszd meg a tudást és uralkodhatsz „Képben-vagyok” felett.
Hiányoznak a hírek, és ami a híreket jelenti: az egyetemi éltet, programok, délutáni kávézások, múzeumba császkálások. Mind hiányoztok.
