Lovasroham 2006-ban

forrás: nol.hu

 Az MDF utódpártja, a JESZ a II. kerületi időközi választásra készülvén az elődpárt tragikomikus kampányhagyományaihoz nyúlt vissza, és egy másfél perces videóba sűrítette össze az antalli örökség lényegét. Az üzenet jobb megértéséhez a JESZ programja ad egymondatos segítséget. Az MDF szuicid hajlamait egyébként már az SZDSZ-szel való frigye is jelezte...

2011. október 8-án a Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték Makovecz Imrét. 76 évesen ment el közülünk, sok mindent megélt. Egyes időkben többet, máskor kevesebbet beszélt róla a média. De eleget ahhoz, hogy mindenki megítélhesse Őt. Ez az ítélet attól függött, hogy az építészi vagy közéleti munkásságáról alkottunk véleményt. Előbbi, ha nem vagyunk magunk is építészek, esztétikai kérdés. Utóbbi világnézeti, és aki így szemlélte Makovecz Imrét, könnyű dolga volt, mivel következetesen élt, nyilatkozott, alkotott vélemény. Ezeket formálták jellemét, melyet egyesek értéknek, mások megvetendőnek tartottak.

Gondoljon bármit is az Olvasó, annyit leszögezek (és nem állapítok meg vele újdonságot), hogy Makovecz Imre nem volt mindennapi személyiség. Azért fontos ezt megállapítani, mert az ilyen emberekről érdemes példát venni, persze csak akkor, ha jók. A példaképek tulajdonságait, jellemét és jellemvonásait pedig azért kell minél több helyen lejegyezni, mert így talán nem feledjük el az érdemes embereket.

Jómagam csak három, vonását emelem ki Makovecz úrnak: egy (!) nemzet iránti elkötelezettség, tettvágy és kíméletlen őszinteség.

Az első kettő Makovecz Imre esetében elválaszthatatlan. Saját elmondása szerint politikai eszmélése 1956-ban volt. Elkötelezett ellensége lett a „rendszernek” és megingathatatlan híve a nemzetének. Igazi MAGYAR értelmiségivé vált! Nem olyanná, aki műveltségét fitogtatja és könnyes szemmel bánkódik azon, hogy az ő országa miért nem olyan, mint a Nyugat. Ő a magyarságot egy tiszteletreméltó, rendkívül életképes nemzetnek tartotta. Ezért nem lehetett szimpatikus 1989 előtt a „hatalom” egyik, majd 89 után, annak új állarcot öltött változatának sem. Ezért nincsen egy teljesen általa tervezett épület Budapesten.

Hazaszeretete egész építészeti munkásságát áthatotta. De nála ez az érzés nem fordult át szélsőséges nacionalizmusba. Híve volt Szent István eszméjének: "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő". Ahogy egy interjúban Ő ezt megfogalmazta:

„Tök mindegy! Tök mindegy, hogy sváb vagy tót, vagy zsidó, vagy mi ha itt nőtt föl, ez a szülőföldje és ezt a levegőt – most a népszellemről beszélek – ha ezt a levegőt szívta, akkor ezt a levegőt szívta és jó napot, adjon Isten.”

A tettvágyának bizonyítékait felsorolni is nehéz, és nem egy oldalt töltenének meg ezért csak a közélet területéről említenék hármat. Még 1989 előtt a „kommunista” rendszer városiasító politikája ellen faluházépítésekkel próbált védekezni. Életre hívta a Magyar Művészeti Akadémiát, amely az új Alaptörvényben alkotmányos védelmet nyert. Nagy szerepet játszott a Polgárok Házának alapításában. Hogy ezek fontosak-e az pedig megint világnézet kérdése.

Végül az őszinteségéről. Ez volt Makovecz Imre legmegosztóbb tulajdonsága. Sohase kerülgette a forró kását. Amit kimondhatott azt kimondta, amit nem, arról pedig megmondta, hogy miért nem és kész. Valószínűleg örülhetünk, hogy nem lett hivatásos politikus, mert akkor nem engedhette volna ezt meg magának. Bár manapság sokan gondolják úgy, hogy aki nem csomagolja furfangos körmondatokba a gondolatait az radikális és stb. De ők oktondiak és mivel Makovecz Imre ilyen őszinte ember volt, úgy vélem róla is csak így illik írni: fáj, hogy elment!

Nyugodjon békében!

Tereki Máté írása

A szlovák belügyminisztérium tegnap kiadott közleménye szerint Gubík László már nem szlovák állampolgár. Ennek kapcsán adott interjút a rEHAb online-nak Gubík László, az MKP lévai elnöke, a Via Nova ifjúsági szervezet alelnöke. Gubíkék szeptember elsején Révkomáromban – a szlovák alkotmány elfogadásának 19. évfordulóján – szimpátiatüntetést szerveznek az alkotmányosság és a kettős állampolgárság intézménye mellett.

- Friss hír: a szlovák belügyminisztérium magyar nemzetiségű szóvivője tegnap jelentette be, hogy a szlovák Belügyminisztérium álláspontja szerint az esküd letétele napján elveszítetted szlovák állampolgárságod. Hogy kommentálod a történéseket?

- A szlovák alkotmány 5. cikk (2) bekezdése leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki nem fosztható meg állampolgárságától, ennek megfelelően továbbra is szlovák állampolgárnak tekintem magam, és önként szlovák állampolgárságomról nem vagyok hajlandó lemondani.

- Mi volt az oka annak, hogy felvállaltad a magyar állampolgárságod?

- Fölépítettem a közleményemben egy öt pontos érvrendszert. Személyes és jogi indokok motiváltak. A személyes indokok között említeném, hogy felmenőim magyar állampolgárok voltak, akiket a benesi vészterhes években akaratuk ellenére megfosztottak magyar állampolgárságuktól, ily módon az én tettem az ő kiállásukhoz képest csekélység, és ezért ez erkölcsi elégtétel a családomnak. Ami a jogi indokokat illeti, egyrészt közjogilag is tartozni akartam a magyar nemzethez, melyhez kulturálisan kapcsolódom, másrészt a szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben is kimondja, hogy senkit nem lehet megfosztani akaratán kívül szlovák állampolgárságától.

- Hogy viszonyult a családod a bejelentéshez?

- Valamilyen szinten én is próbáltam őket megóvni a lelki tehertől, hiszen tudtam, hogy milyen következményekkel járhat, és ezt egy szülő másként éli meg. Éppen ezért édesanyám csak a közlemény nyilvánosságra hozatala napján értesült a történésekről. Szüleim óvnak, féltenek, de támogatnak döntésemben.

 -Tetteddel arra akarod buzdítani a felvidéki magyarokat, hogy hozzád hasonlóan vállalják fel magyar állampolgárságukat? Ez akár káros következménnyel is járhat, hiszen a felvidéki magyarok tömegesen veszíthetik el szlovák állampolgárságukat, így az MKP is szavazatokat veszíthet...

-Felelősségem teljes tudatában és a jelenlegi szlovák politikai állapotok ismeretében nem kívánhatom, hogy kövessék példámat, és nem buzdíthatom erre a felvidéki magyarokat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a választójog elvesztésével járna a szlovák állampolgárság elvesztése. Vallom azonban, hogy a magyar nemzettel való azonosulás és egyesülés eme módja a követendő irány a felvidéki magyar közösség és a Kárpát-medence magyar közösségeinek jövője szempontjából.

- Egyetemi tanulmányaidat az ELTE ÁJK-án végezted. Tervezed, hogy ezt követően Magyarországon telepedj le, vagy szlovák állampolgárságod elvesztése esetén is a Felvidéken szeretnél maradni?

- Mivel Budapesten végzem a jogi tanulmányaimat, ezért nem zárható ki, hogy a későbbiekben akár Magyarországon is dolgozhatom a szakmában, de mindenképp olyan területen fogok elhelyezkedni, mely nem zárja ki, hogy a felvidéki magyar közösség érdekében folytassam közéleti tevékenységem. Közép- és hosszútávon azonban mindenképpen a Felvidéken képzelem el a jövőmet.

- Hogy viszonyult a pártod a döntéshez?

- Berényi Józsefet nem sokkal a bejelentés előtt tájékoztattam, éppen ezért ebből is látszik, hogy nem pártakció volt, hanem egyéni meggyőződésből cselekedtem. A Magyar Koalíció Pártja egyébként erkölcsi és jogi  támogatásáról biztosított.

- Volt-e negatív visszhangja a bejelentésnek?

- Szinte kizárólag támogató, bátorító üzeneteket kaptam, és rengeteg szimpátianyilvánítás érkezett főleg az első napokban, ami jól esett és őszintén szólva meg is lepődtem ezen. A szlovák riporterek és újságírók, akik megkerestek, véleményem szerint arra számítottak, hogy egy radikális felvidéki magyar fiatal lesz az interjúalanyuk, ennek ellenére az észérvek és a higgadt válaszok hatására talán ők is belátták a jogi helyzet abszurditását. Azokra a rosszindulatú véleményekre, melyek karrierépítő szándékot vélnek felfedezni tettem mögött, csak azt tudom válaszolni, hogy e cselekedettel elveszíthetem eddig meglévő pártbeli és közéleti tisztségeimet.

- Kész vagy bírósághoz fordulni az igazad érdekében, illetve végső esetben akár az Emberi Jogok Európai Bírósága elé is vinnéd az ügyet?

- Természetesen. Az ügy három módon oldható meg: az egyik a politikai, ahol a civil társadalom támogatásával azt kívánjuk elérni, hogy a szlovák-magyar vegyespárt szerezzen érvényt a kormányprogramban foglalt ígéretének, mely szerint eltörlik ezt az abszurd és alkotmányellenes törvénymódosítást. A másik a jogi út, amelyen kész vagyok egészen az Alkotmánybíróságig elmenni, és bízom benne, hogy a taláros testület tiszteletben tartja szlovák alkotmány rendelkezéseit és a jogállamiság elveinek megfelelően jár el. Harmadik lehetőségként kész vagyok az európai bírói fórumok előtt érvényt szerezni jogaimnak és győzelemre vinni az ügyet.

- Utolsó kérdésként: mi a véleményed arról, hogy a szlovák államelnök lefasisztázta Esterházy Jánost?

- Mélységes felháborodást keltett bennem a szlovák államfő kijelentése, ugyanis, aki ismeri a történelmet, az pontosan tudja, hogy Esterházy János életpályája mind erkölcsi, mind politikai szempontból követendő példa mindenki számára. Ő volt az egyetlen képviselő a Tiso-féle klérofasiszta bábállam parlamentjében, aki a zsidók koncentrációs táborba történő deportálása ellen szavazott, és köztudomású, hogy Esterházy menekültek százainak nyújtott menedéket birtokán, aminek köszönhetően sokan így vészelték át a második világháború borzalmait.

Újságírói bravúrokkal összefabrikált, hivatkozásokban és referenciákban szegény művét tegnap mutatta be Brüsszelben Lendvai Paul.

Magas vérnyomású, magyar történelem iránt érzékeny, a magyar helyzettel tisztában levő és a napi politikát nyomon követőknek nyugtatókkal, orvos jelenlétében sem ajánlott.

A bemutatón megjelenő érdeklődők első kézből tapasztalhatták meg, hogy Lendvai Paul úr semmilyen kritikára nem kíváncsi, hogy nincs tisztában a határon túl élő magyarok sorsával, agresszív és indulatos, és hogy 60 év alatti kérdésfeltevők felvetéseit válaszra sem méltatja, főleg ha azok olyan régi időkre irányulnak, mint a magyar "ügynökidők". Öröm volt nézni, ahogy az MSZP-s politikusok tudatlanságukról és olvasatlanságukról számot adva sorra dedikáltatták a könyvet a tanári diplomájából magát történész professzori rangra publikáló Lendvai úrral. A könyv mélyrehatóbb átböngészése után talán a szocialista anyapárt európai delegáltjai nem tapsolnak az első sorban a könyvbemutatón, minthogy az iromány nagy részében Lendvai Paul őket kritizálja.

Az író indulatoktól telve csapott pulpitusára a bemutatón, minthogy nyomatékkal kifejezze, nem áll szándékában elvesztett magyar állampolgárságát az új kormány által megnyitott lehetőségek útján újra kérvényezni, valamint dagasztotta keblét büszkén osztrák állampolgársága miatt. Azt hiszem a magyarok 2/3-a nevében mondhatom, mi arra vagyunk büszkék, hogy Lendvai úr nem vallja magát magyarnak. 

Molnár Fanni Eszter írása