Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvénytervezet előterjesztője, Gulyás Gergely országgyűlési képviselő volt a vendége november 16-án az Együtt a Hallgatókért Egyesület által szervezett beszélgetésnek. Képviselő úr jó hangulatban és közvetlenül válaszolt az izgalmasabbnál izgalmasabb kérdésekre.

Körülbelül ötven egyetemista vett részt az előadáson

Az est témájának aktualitását az adta, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltozás után is megoldatlan a pártállam által  1956-ban elkövetett bűntettekkel kapcsolatos igazságtétel ügye. Bár a rendszerváltozás után többen tettek lépéseket ennek érdekében, a sortűzperek kivételével semmilyen ügy nem került még bírósági szakaszba sem. Az első ilyen kísérlet a Zétényi-Takács féle törvényjavaslat volt, amit a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélt. A javaslat lényege abban állt, hogy a szabadon választott Országgyűlés megalakulásáig, vagyis 1990. május 2-ig nyugszik az elévülési ideje mindazon bűntetteknek, amelyeket a javaslat az igazságtétel tárgyában leginkább érintettnek tart. Gulyás Gergely elmondta, hogy az alkotmánybírósági döntés rendkívül színvonalas indoklása a jogbiztonságot, mint az igazságosságnál is fontosabb szempontot jelöli meg. Az igazságtétel iránti politikai akarat alapvetően a politikai paletta jobboldalán jelentkezik, és ennek az akaratnak a keresztülvitele hatékonyan és teljes biztonsággal csakis a jelenlegi politikai helyzetben lett lehetséges.

Képviselő úr szerint az igazságtétel ügye tipikus példája annak, amikor a jogalkalmazói bizonytalanságot jogalkotással lehet csak rendezni. Gulyás Gergely javaslata arra irányul, hogy a jogdogmatika világából a magyar joganyagba is kerüljön be az emberiesség elleni bűncselekmény fogalma, amit egyébként nemzetközi szerződéses alapon is lehetett volna a pártállami rendszerben elkövetett bűntettek ellen alkalmazni, de erre valamilyen okból nem került sor. A törvényjavaslat célja a tisztánlátás lehetővé tétele, elsősorban elvi okokból, hiszen a törvényjavaslat valószínűleg már csak egy szűkebb kört érinthetne. Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlensége, illetve maga a javaslat sem érinti a Btk. emberiség elleni bűnökről szóló részét, attól teljesen elkülönül. Képviselő úr rámutatott arra is, hogy javaslata a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállja, külföldi példákat említve emellett leszögezte, hogy nem önmagában való célja a javaslatnak, hogy idős emberek hosszú éveket börtönben töltsenek, hanem az, hogy a társadalom számára nyilvánvalóvá váljon, hogy az elkövetett cselekményekért ebben a körben is vállalni kell a felelősséget.

Felmerült a kérdés, hogy a társadalom mennyire igényli az igazságtételt. Gulyás Gergely szerint az esetleges ellenzők nagyrészt nem elvi alapon helyezkednek szembe az igazságtétellel, hanem nem érzik akut problémának, erre hozva példának azt az ellenzéki felszólalót, aki szerint ilyen magas üzemanyagárak mellett az igazságtétel ügyét boncolgatni felesleges. Felvetődött az is, hogy nem hat-e ebben az is közre, hogy sokan még ma is nosztalgiát éreznek a Kádár-éra iránt? A válasz alapja az volt, hogy az igazság valahol félúton van, hiszen a vasfüggöny mögötti államokhoz viszonyítva tényleg jobban éltek a magyarok, csak az a kérdés, hogy milyen áron: ezzel a gazdasági örökséggel is szembe kell nézni az igazságtétel ügyéhez hasonlóan. Gulyás Gergely úgy látja, hogy a probléma gyökeres kezelésére akkor lenne lehetőség, ha a magyar politikában kialakulna egy nemzeti minimum, amiben alapvető kérdések a helyükre kerülnek.

A helyzet nem reménytelen, az emberiesség elleni bűncselekményekről szóló parlamenti vita alapján legalábbis van ok a reménykedésre.  

Melles Marcell